Az Országos Statisztikai Intézet (Románia) legutóbbi hivatalos közleménye szerint a bruttó hazai termék (GDP) növekedési üteme az első évnegyed során elérte a 8,2%-ot, ütem, amely túlszárnyalta a legoptimistább várakozásokat is. Az Európai Unió átlagánál közel négyszeresével volt nagyobb ez az ütem. (Áprilisban is hasonló tendencia érződött, annak ellenére, hogy a megelőző hónaphoz viszonyítva az ipari termelés 3,4%-os visszaesést mutatott.) A kormány, a statisztikai intézet valóságos fegyvertényként könyveli el ezt a növekedést, úgy értékelve, hogy az évi előrejelzésnél nagyobb növekedési ütem érhető el az egész év viszonylatában is, tekintettel arra, hogy jónak ígérkezik a mezőgazdasági termék. Egyes szakelemzők, valamint a Román Nemzeti Bank illetékesei visszafogottabbak: egyrészt annak a véleményüknek adtak hangot, hogy ez a növekedés nem tükrözi a román gazdaság valós helyzetét, másrészt, szerintük, a gazdaság túlhevülésének nemkívánatos következményei is lehetnek. Pontosabban vannak is: az év elejétől eltelt időszakban újra megugrott a kereskedelmi mérleghiány, elérve a 6,9 milliárd eurót (ami 2007 hasonló időszakához viszonyítva 14,36%-os növekedést jelent). Nos, a szóban forgó elemzők szerint a gazdasági növekedésnek a munkatermelékenység-fokozás reális lehetőségeire kellene alapozódnia, valamint a folyómérleghiány csökkentésére. Jelen esetben ez nem így történt, a gazdasági növekedés mindenekelőtt a fogyasztás gyarapodása javára írható. A GDP növekedése a statisztikai adatok tükrében leginkább a lakossági fogyasztás javára írható, a felhasználás szempontjából a fogyasztás 85,1%-ot képvisel. Ugyanakkor a GDP-ben az ipar csak 26,7%-kal részesült. Ilyen körülmények között a gazdasági növekedés erőltetése, az erőforrások valós lehetőségei felett kedvezőtlen irányba befolyásolhatja az inflációt is. Többek között azért, mert az import hovatovábbi növekedése egy ingadozó, sokszor kedvezőtlen euró–lej árfolyam közepette inflációgerjesztő lehet. Ez mutatkozott meg egyébként április folyamán is (amikor az euró–lej árfolyam átlaga kedvezőtlenebb volt, mint a megelőző hónapi), amikor az élelmiszerek árai 0,4-0,7%-kal növekedtek. Ugyancsak inflációgerjesztő hatása volt az üzemanyagok drágulásának is. Ide tartozik az is, hogy az elmúlt négy hónap folyamán a megelőző esztendő hasonló időszakához viszonyítva a kereskedelem üzleti forgalmának volumene 31,2%-kal növekedett (ezen belül a gépkocsikereskedelemé 41,7%-kal és az üzemanyagoké 15,3%-kal). A jegybank igyekszik foggal és körömmel mérsékelni az inflációt, illetve a fogyasztást. Ezért is emelte meg többször az év eleje óta a banki alapkamat szintjét, s félhivatalos értesülések szerint arra ismét sor kerül e hónap végén, amikor is kétszámjegyűvé válik az alapkamat.

Következésképpen a gazdasági növekedés nem értékelhető egyértelműen pozitívnak, megvannak a maga ellentmondásai. Az egészséges növekedés a jegybank illetékesei szerint nem a fogyasztás növekedését kellene hogy jelentse, hanem a termelési közvetlen beruházásokat, a fogyasztási hitelek mérsékelését, az export növelését versenyképes áruk révén. Ezért is mondják egyes szakelemezők, hogy nem lehet öncélú a gazdasági növekedés, annak összhangban kell lennie a valós lehetőségekkel és nem szerencsés az, hogy a növekedés a fogyasztásra, az építkezési és a gépkocsiszektorra alapoz, nem pedig az iparra. És ha már az ellentmondásokról szóltunk, arra is utalni lehet, hogy a kereslet-kínálat közti viszony továbbra is kiegyensúlyozatlan, továbbra is késlekedik a hazai gazdaságban a technológiaváltás.

Ezek az ellentmondások a makrogazdaság szintjén mutatkoznak meg, a lakosság, úgymond, kevésbé érzékeli, ám az infláció növekedését, a kereslet-kínálat terén megmutatkozó arányeltolódásokat az egyén is megszenvedheti. Például azt, hogy az adott hazai és nemzetközi gazdasági konjunktúra közepette július 1-jétől majd többet kell fizetnie a földgázért és a villanyért...

Forrás:  Hecser Zoltán

        Hargita Népe